Szeptember 24-én – ahogy évek óta – a fizikum és a lélek erősítésére koncentráltunk. Testnevelésórák keretében közös futással adóztunk a sport- és testkultúra oltárán. A cél nem az volt, hogy babérkoszorú díszelegjen a legerősebb és leggyorsabb fején, hanem egymást támogatva, együttes erőbedobással, a másikat ösztönözve kívántunk mindannyian célba érni. A legfittebbek hamar átszakították a képzeletbeli szalagot, a kevésbé edzettek némi sétával megfűszerezve teljesítették a távot. A közösségformálás sem maradt el, hiszen jó néhányan kézen fogva vagy épp egymás mellett haladva váltották valóra Forrest Gump álmát. 2 kilométer. Sok vagy kevés? Személyiség- és alkatfüggő. A lényeg, hogy mindenki sportolt, megnövekedett a szívmunka, oxigénnel teltek meg a tüdők, az arcok kipirultak az energiabefektetéstől, illetve a küzdelemtől. Küldetésünk filozófiája nem volt más, mint mindenkit megszólítani, motiválni az egészséges életmódra és a sport, a testmozgás örömére.

(Németh Eszter oktató írása)