Történet

A körmendi szakképzés fejlődése két vonalon kísérhető figyelemmel.

Szakmunkásképzés

Az 1884-ben kiadott ipartörvény következtében 1885-ben Körmenden, a római katolikus fiúiskola épületében megkezdődött a tanoncoktatás. A tanonciskolában a körmendi kisipar színes palettája felvonult: az 1920-ig terjedő időben összesen 40-féle ipar képviselői voltak jelen városunkban. Utánpótlásról nemcsak a gyakori szakmák (asztalos, cipész, szabó, kőműves) űzői gondoskodtak, hanem a helyi specialitásnak számítók (szitás, bábos, kefekötő stb.) is.
Az 1950-es évek elején bekövetkezett változások kedvezőtlenül érintették a körmendi iskolát, mivel munkahely hiányában nem felelt meg annak a feltételnek, hogy a magyar nagyipar számára neveljen munkásokat, ezért az 1950/1951. tanévben nem volt beiskolázás, a tanulókat Szombathelyre irányították. Az intézmény azonban túlélte ezt a nehéz időszakot, és fogyó létszám mellett ugyan, de a következő tanévben újból itt folyt a képzés.
Az 1960-as évek elejétől induló beruházások, a helyi ipar szerkezetének átalakítása lehetővé tette a tanműhelyi képzés megindulását. 1968-ra pedig elkészült a Hunyadi úti új, kétszintes iskolaépület.
Az 1970-es évek közepén a szakmunkásképzésben megjelent új követelmények tartalmi változást is jelentettek, nőtt a közismereti tárgyak aránya. Emellett deklarálták a szakmunkásképző középfokú oktatási intézménnyé válását.

Középiskolai oktatás

Az 1960/1961. tanévben a Kölcsey Ferenc Gimnázium egyik első osztályában az oktatást kísérleti jelleggel ún. 4+2-es formában szervezték meg: a tanulók heti két napon kötelező mezőgazdasági termelési gyakorlaton vettek részt. A következő tanévben ezt az osztályt és az újonnan felvetteket átminősítették szakközépiskolai osztállyá, s ezzel megszületett az állattenyésztési szakközépiskola.
A gyakorlati oktatás helyszínét a helyi mezőgazdasági nagyüzemek adták. 4 évig iskoláztak be a gimnázium mellett működő szakközépiskolai osztályba olyan fiatalokat a környékről és a megye távolabbi területeiről, akik a baromfi- vagy a szarvasmarha-tenyésztés alapjait ismerték meg itt.
Régi elképzelés valósult meg ezzel: Körmend mezőgazdasági iskolát kapott. Részben a gyakorlati oktatás kedvezőtlen feltételei miatt azonban hamarosan átalakult az intézmény profilja. 1964-től mezőgazdasági gépszerelőket iskoláztak be. A városunkban működő Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum (majd főiskola) tanműhelyei és üzemi egységei a szakközépiskolai gépészképzés számára is kitűnő feltételeket biztosítottak. A körmendi főiskola megszűnése után itt maradt felszerelései a szakközépiskolai oktatásban folyó gyakorlati képzést segítették. Az örökség részét képezte az iskolaépület is, amelyet 1979-ben foglalt el a Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola.
A városban kialakított új iskolapolitikai koncepció 1985-ben a helyi középiskolai szerkezet teljes átalakításával járt. Megtörtént a szakképző intézmények integrációja: a mezőgazdasági szakközépiskolát és az ipari szakmunkásképző intézményt egymás mellé rendelték. Az önállóvá vált gimnázium elköltözött a szakmai oktatásra alkalmas Rákóczi utcai épületből. 1987-ben az újjászervezett intézmény névadót választott, ekkor vette fel Rázsó Imre nevét. A körmendi szakképzés két szála, a mezőgazdasági és az ipari vonal ilyen módon találkozott.
A jelen iskolája, ahova az érdeklődő középiskolás korosztályt várják, megújult képzési formákkal, folyamatosan bővülő szakmai profillal kíván eleget tenni az elvárásoknak.