Rázsó Imre gépészmérnök, mezőgazda, műszaki egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A kiváló tudós neve a mezőgazdasági gépgyártás műszaki színvonalának emelése során kifejtett tevékenységével vált ismertté.
1904. október 14-én született Kassán. 1927-ben oklevelet szerzett a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karán, majd ezt követően az Első Magyar Gazdasági Gépgyár tervezőirodájában dolgozott. 1931-ben mérnöki diplomája mellé megszerezte a Gazdasági Akadémia oklevelét is.
1937-ben ösztöndíjjal egy évig az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott, ahol egyrészt  a mezőgazdasági gépgyártást (elsősorban a traktorgyártást), másrészt a mezőgazdasági munkaszervezés és termelés módszereit tanulmányozta. Hazatérése után bontakozott ki igazán szakmai tevékenysége. 1939-től a kispesti HSCS Gépgyári Művek alkalmazottja, majd főmérnöke lett.
Kormánymegbízatás alapján 1947-ben nyugat-európai körúton vett részt. Tapasztalatai birtokában hazatérve 1948-ban részt vett az első gépesítési terv munkálataiban. Emellett 1949-től 1956-ig a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vezetőjeként tevékenykedett. Szervezője és irányítója volt a hazai munka- és erőgépfejlesztési kutatásoknak. 1950 márciusában megbízták a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Géptani Tanszékének vezetésével, majd a Gépészmérnöki Kar dékánjává választották.
Tudományos munkája nemzetközi elismertségnek örvendett: 1954-től ő képviselte Magyarországot az ENSZ felügyelete alatt álló, Genfben működő Gazdasági Bizottságának mezőgazdasági munkacsoportjában, amelynek 1957-ig elnöki tisztét is betöltötte.
Utolsó éveinek gyakori betegeskedése ellenére is fáradhatatlanul dolgozott élete végéig.  Rázsó Imre 1964. október 31-én halt meg Budapesten. Szaktudását bel- és külföldön egyaránt elismerték.
Nevének viselésével iskolánk tudatosan vállalja a rázsói örökséget: a színvonalasan végzett szakmai oktatást, amely a gyakorlati munkára készít fel.